A vezetői szerep kívülről gyakran erőt, határozottságot és magabiztosságot sugall – de belülről sokszor épp ennek az ellenkezőjét is megélhetjük. Azok, akik hozzám fordulnak ezzel a mondattal, gyakran így folytatják: „Sokat dolgozom, mégis úgy érzem, nem vagyok elég jó vezető. Nem tudom, hogy jól kommunikálok-e. Néha túlkontrollálok, máskor meg elengedem, amikor nem kellene.”

A vezetői lét napi szinten olyan döntési helyzeteket, nyomást és felelősséget jelent, amelyek könnyen érzelmi túlterheléshez, folyamatos önreflexióhoz és belső bizonytalansághoz vezethetnek. Gyakoriak az olyan megélések, mint a kiégés, a szerepkonfliktus, az izoláltság („nincs kivel igazán megbeszélni”), vagy a bűntudat – akár a munkatársakkal, akár a családdal szemben.

Egy vezető sokszor nem engedheti meg magának a „gyengeség” látszatát – de a lelki teher akkor is ott van. A teljesítménykényszer, a felelősség másokért, a döntések súlya és a kapcsolatok finom egyensúlya komoly belső munkát kíván.

A pszichológusi vagy coaching támogatás ilyenkor nem elsősorban a konkrét vezetői stratégiákról szól, hanem arról, hogy a vezető emberként is stabilabb, reflektáltabb és önazonosabb legyen.

Ezen kívül segíthet kitágítani a perspektívát a feladatorientáltság mellett az emberi-kollegiális kapcsolatok mélyítése felé.

A jó vezetés belül kezdődik – és ahhoz, hogy másokat jól vezethessünk, először önmagunkkal érdemes tisztábban kapcsolódni.