Sokan keresnek fel azzal, hogy „már megint túlpörgött az agyam, nem tudtam elaludni”, vagy „úgy érzem, bármit csinálok, sosem vagyok elég”. Ezek a mondatok gyakran olyan mélyebb lelki folyamatokat tükröznek, amelyek hosszabb távon kimerítenek, és jelentősen befolyásolják a mindennapi életminőséget.

A stressz, a szorongás, a túlzott agyalás és az állandó túlterheltség nemcsak érzelmileg nehezek, hanem testi tünetekben is megmutatkozhatnak: alvászavarok, emésztési problémák, izomfeszültség, fejfájás, szapora szívverés – a test gyakran előbb jelez, mint ahogy tudatosul bennünk, hogy baj van.

Az ilyen állapotok hosszabb távon kihatnak az életvezetésre is. A döntések nehezebbé válnak, az önbizalom csökken, kapcsolatok sérülhetnek, a mindennapi teendők pedig egyre nagyobb teherként nehezednek ránk. A túlzott kontroll, a maximalizmus vagy az állandó önreflexió mögött sokszor mélyebb szorongások és belső bizonytalanságok húzódnak meg.

A terápiás munka során gyakran az a cél, hogy ezek a megélések enyhüljenek, és helyüket átvegye egy kiegyensúlyozottabb, belsőleg stabilabb működés. Az ilyen kliensek által vágyott állapot sokszor így hangzik:
„Jó lenne végre lelassulni és megélni a saját életem. Könnyedebben venni a dolgokat, és nem rágódni állandóan. Jó lenne újra hinni magamban, és megtalálni a belső nyugalmamat.”

Ha ezek az érzések ismerősek, érdemes lehet ránézni, mi zajlik benned – nem egyedül kell megküzdened vele.