Gyakori, hogy valaki így kezdi: „Olyan, mintha mindig ugyanott lyukadnék ki. Próbálkozom, gondolkodom, mégis úgy érzem, csak körbe-körbe járok.” Ez az élmény mélyen frusztráló tud lenni. Sok belső energia megy el a keresésre, a döntésképtelenségre, a kételyekre – miközben az ember valójában sem előre, sem hátra nem halad.

Az „elakadás” érzése sokszor nap mint nap megélt nehézségekben is megmutatkozik: nem tudunk választani két irány között, gyakori a halogatás, vagy épp túl sok mindent kezdünk el egyszerre, de semmi nem jut végig. A belső motiváció hiányzik, vagy gyorsan elillan. Az önismereti bizonytalanság – „mit is akarok igazán?” – folyamatos bizonytalanságban tart, és idővel megingathatja az önbizalmat, csökkentheti az önértékelést.

Ilyenkor az életvezetés is darabossá válhat: váltogatott munkahelyek, félbehagyott tanulmányok, nehezen fenntartható emberi kapcsolatok, visszatérő kétségek önmagunkkal kapcsolatban. A világ mintha előrébb tartana, mi pedig csak állunk egyhelyben.

A terápiás folyamat során ezek a kérdések lassan letisztulhatnak. A belső káosz helyét fokozatosan átveheti a rendezettebb önismeret, és megszülethet egy olyan irány, ami valóban a sajátunk.