A párkapcsolataink minősége mélyen kihat az életünk egészére. Amikor valaki azt mondja: „folyton ugyanazokat a párbeszédeket folytatjuk”, „nem értjük meg egymást” vagy „nem tudom, mit érzek”, ezek mögött gyakran régi mintázatok és ki nem mondott igények állnak.

A párkapcsolati nehézségek a hétköznapokat jelentősen terhelik: állandó feszültség, visszatérő viták, elhidegülés, vagy épp a kapcsolat jövője körüli bizonytalanság jelenik meg. Mindez könnyen kihat a munkahelyi teljesítményre, a szülői szerepre, az önértékelésre is. Nem ritka a tehetetlenség, a magány érzése még akkor is, ha fizikailag nem vagyunk egyedül.

Gyakran jelen van egy belső vívódás: „maradjak vagy lépjek?”, „hol hibázom én, és hol a másik?”, „hogyan lehetne újra közel kerülni egymáshoz?” Ezek a kérdések nem könnyűek, és nincs rájuk gyors válasz – de nagyon is érdemes velük foglalkozni.

A terápiás munka segíthet abban, hogy tisztábban lássunk: mit hozunk magunkkal a kapcsolatba, milyen működésmódok ismétlődnek, és hogyan lehetne új utakat keresni – akár a kapcsolatban, akár saját magunk felé.

A párkapcsolat nem csak „pár dologról” szól – hanem arról, hogyan vagyunk önmagunkkal a másik ember tükrében. Ebben pedig lehet fejlődni.